Miután a Stormwatch első
sorozatának utolsó részeiben felállította az új status quo-t, Warren Ellis immár magabiztosabb kézzel,
hosszabb történetszálakkal indította el a második szériát, ami 11 részt (és egy
crossover-különszámot) élt meg. Vagyis extrarövid sorozatról van szó, ami
voltaképp egyfajta átvezetés az előd, és az ezt követően útjára engedett, máig
dübörgő Authority között. Ez nem
csak a történetek jellegére, hangulatára, hanem a színvonalra is igaz: ezek a
részek már erőteljesebbek, egységesebbek, mint a korábbiak, de még mindig nem
olyan földbedöngölők, mint majd a Stormwatch neves, azon túllépő utódja lesz.
A világ rendjét az ENSZ megbízásából felügyelő csapatnak Jackson King személyében új Weathermanje van, miután elődje megőrült, és Jenny Sparksnak köszönhetően megsüttetett (bár a támadást túlélte, de ezt a Stormwatch tagjai még nem tudják). Kingnek nem sok ideje van, hogy hozzászokjon új megbízatásához, mert máris válságok tucatja zúdul a nyakába. Többek közt Amerika megtiltja a csapatnak, hogy az ország földjén tevékenykedjen, amivel nyilvánvalóan egy piszkos játékukból (konkrétan egy egész kisváros érintő emberkísérletekből) próbálják azt kizárni. A Stormwatch persze nem hagyja annyiban a dolgot, és lecsap a rosszfiúkra, de az USA-val való konfliktus hosszú távon súlyos következményekkel jár.
Ennek a sorozatnak az első két sztorija a leginkább érdekes és izgalmas (bár a párhuzamos világ megmentésének lehetőségével kapcsolatos morális kérdéseket feszegető Bleed is meglehetősen jól sikerült). Az imént említett Strange Weatherrel Ellis folytatja az első sorozatban megkezdett, kőkemény Amerika-kritikát: a nagyhatalom nála egy lelketlen, a törvény betűit mocskos politikai manőverekkel és hazugságokkal meggyalázó ország, amit kizárólag saját fenntartása érdekel (na nem mintha ez túlzó interpretációja volna az Egyesült Államoknak). Az ezt követő A Finer World pedig Apollo és Midnighter karaktereit vezeti be, állítja őket először szembe a Stormwatcchal, majd teszi annak szövetségeseivé, és itt betekintést kapunk a korábbi Weatherman háttérben folytatott tevékenységeibe is, amiknek eredménye egy szuperhős-csapat katasztrofálisan végződő, első bevetése volt.
A két új karakter, a
Superman-jellegű Apollo, és a küzdelmeket élvezettel vállaló Midnighter újabb
adalékok Ellis későbbi Authorityjéhez, és még viszonylag felszínesen felvázolva
is érdekes és izgalmas személyiségek (utóbbinak pedig képességei is ötletesek).
Ami pedig a többi, nem Ellis teremtette szereplőt illeti, azoknak többségétől
ebben a sorozatban búcsút is vehetünk: a WildC.A.T.S./Aliens
crossoverben a földönkívüli szuperhős-csapat tagjai csapnak össze H. R. 
Giger xenomorfjaival,
amik a sztorit megelőzően lemészárolták a Stormwatch három tagját. A negyedik
az idegenekkel elárasztott főhadiszállás, a Skywatch Napba vezérlésével áldozza
fel magát, és ezzel a húzással Ellis megszabadul az összes karaktertől, akire már
nincs szüksége a továbbiakban. Kár, hogy ezt leszámítva az alienes rész
egyáltalán nem méltó említésre, lévén arcátlanul egyszerű sztori, amiben a
WildC.A.T.S. tagjai túlélők után kutatnak a Skywatch fedélzetén, majd
összecsapnak a lényekkel, és elmenekülnek – szimpla A bolygó neve: a halál koppintás.
A rajzról nagyjából ugyanaz mondható el, mint az első sorozat esetében, azzal a (nem elhanyagolható) kivétellel, hogy a gárdához csatlakozik Bryan Hitch is, akinek nyers hangulatú, realisztikus vonásait mindig öröm látni. A Stormwatch v2 leginkább egy szórakoztató bevezetőként fogható fel az Authorityhez, lévén annak alapjait fekteti le. Nem világrengető, de feltétlenül élvezetes olvasmány, csak kár, hogy pont az utolsó részekre fárad el – de legalább az A Finer World mindenképpen ajánlott a sorozatból.
Megjelenés: 1997/1998
Történet: Warren Ellis
Rajz: Oscar Jimenez, Michael
Ryan, Bryan Hitch
